Makitamadas-Orangutanok-Piocak

Borneo a vilag 3. legnagyobb szigete, melyen Indonezia es Malajzia osztozik 2/3-1/3 aranyban (sot a precizitas kedveert, ott talalhato Brunei letunoben levo szultanatusa is). Ez azert erdekes, mert a Malajok annyira felnek az Indonez invaziotol, hogy szandekosan pontatlan terkepeket adnak ki - emiatt el is tevedtunk egyszer rendesen. A sziget ezen kivul erintetlen oserdeirol, orangutan-rezervatumairol, oslakosainak fenmaradt gazdag kulturajarol ismert. Ezert vettuk mi is celba 3 hete. Es amit kaptunk, pontosan ez volt, egy kis kalanddal fuszerezve.

Gepunk a Malaj resz Sarawak tartomanyanak Kuching nevu kozpontjaba erkezett, ami a monszun idoszakban lerobbant epuleteivel es kozepesen izlestelen szobraival viszonylag keves turistat vonz. 

A varos egyik legerdekesebb resze a folyoparti bazarsor, amit, a teljes Malaj maganszektorhoz hasonloan a kinaiak tartanak a kezukben (a malajok foleg a felduzzasztott allamigazgatasban dolgoznak, jobban mondva a kinaiak szerint - sot a szingapuriak szerint is - leginkabb csak a lebukat logatjak). A bazarban a turistaknak szolo csecsebecsektol, nepi szotteseken es 100 eves maszkokon at gyonyoru fabutorokig mindent lehet kapni. 

A szobork es nepi eredetu targyak egy resze az ugynevezett hosszu-hazakbol szarmazik, melyek kozul egyet mi is meglatogattunk (jol bevalt modszerunkhoz hiven berelt robogoval - igaz a megteveszto terkepek miatt az ut 3x annyi idot vett igenybe, mint szamoltuk :-). Az oslakos torzsek, bambuszlabakon allo hosszu epitmenyeiben szamos csalad tobb generacioja lakik egyutt, akik a jobbarcu utazot szivesen invitaljak latogatasra (egy keves apanazs remenyeben :-)

Hasonloan erdekes a piac is, ahol a mar megszokott modon a szemunk elott daraboljak a disznot, csirket, halat es ismeretlen gyumolcsok es zoldsegek vegtelenje keveredik a teljesen hasznalhatatlan kinai gagyik aradataval.

Azonban, mint tudjatok holmi varos es vasarlas minket csak igen rovid ideig tud lekotni, ezert ugy dontottunk, hogy nekivagunk a dzsungelnek. Celpontunk a Bako nemzeti park volt, ami ugyan egy felszigeten fekszik, de csak a tenger felol lehet megkozeliteni. Ebbol fakadt is problema, ugyanis a celhoz vezeto, krokodiloktol hemzsego, saros tengerszakaszon brutalis viharba keveredtunk kis 4 szemelyes lelekvesztonkkel, amit egy francia parral kozosen bereltunk, akiket odafele a buszon ismertunk meg. Rutinos malaj kormanyosunk rezzenestelen arccal lavirozta a barkat a meteres hullamok kozott, de azert amikor egy-egy hullam hatarol lecsattantunk, o is kapaszkodott kemenyen. A franciaknak volt 2 esernyoje, ok azt tartottak szeliranyba, mi meg a torolkozoinkbe bugyolaltuk magunkat, de termeszetesen igy is mindannyain borig aztunk. 

Partra szallasunkkor a friss mocsarbol malarias moszkitok diszraja szallt fel udvozlesunkre. A nemzeti parkos orhazban a kemeny esozesek miatt nem javasoltak, hogy utnak induljunk. Annyit kertek, ha megis, legalabb irjuk be hogy hova megyunk es mikor indultunk es probaljunk meg sotetedes elott kierni a dzsungelbol. Bar az eso vegul elallt mire elkezdtunk turazni, utunkat lepten nyomon vizesesek es megduzzadt mocsarak nehezitettek. Mindezzel egyutt varazslatos volt. Lelgzetelallito ahogy a luktetve elo erdoben a folyamatos víz utanpotlas hatasara a gyokerek es novenyek vad bujasaggal, egymassal osszefondova, szinte tomor falkent tornek az eg fele. A suru novenyzet alig enged fenyt a talajszintre. A lombkoronabol es a pafranylevelek alol madarak es majmok es kitudja meg hanyfele leny figyeli a hivatlan betolkodot, az embert. A foldon szorgos termeszek dolgoznak, gorgetik elet es halal orok korforgasanak fogaskerekeit. 

Az utazo sosem tudhatja, hogy a kovetkezo kanyar vagy fa mogott egy husevo noveny, egy zugo vizeses, egy mesebeli tengerobol vagy milyen egyeb csoda vagy eppen veszely varja. 

Az allatvilag kozelsege Borneon kezzel foghato. Alig vertunk vissza egy maki-tamadast, ami a kajacsomagunk elrablasara iranyult (a helyiek faagakkal, a cipojukkel, mi az osszecsomozott torolkozovel csaptunk szet az aggressziven fogukat es kormeiket villogtato, ossze-vissza ugralo es fujo kis szornyetegek kozott) es maris belebotlottunk egy nagyorru (Proboscis) majomba, ami turelmesen pozolt a kikoto korlatjan, hogy lefenykepezhessuk. Roviddel ezutan pedig csonakunkkal egy bekesen sutkerezo krokodil mellett haladtunk el.

A vad orangutanokkal szerencsenk volt. A banant jobban kedveltek, mint az emberhust, bar a rezervatum bejaratanal turistak veres kepei hivtak fel a figyelmet arra, hogy nem erdemes tul kozel menni hozzajuk. Azert mi megprobaltuk…egy elhagyott osvenyen igyekeztunk becserkeszni oket, aminek majdnem valas lett a vege. Juditnal ugyanis - aki szamtalan kemeny helyen volt mar turelmes es kitarto tarsam - a terdig sarban csuszkalas, a moszkitok, a fullaszto para, a fojtogato szuros indak es a labunkra csimpaszkodo piocak tulmentek egy bizonyos hataron. Nem panaszkodott, de tudtam, hogy konok hallgatasa meg rosszabb jel. Vegul csak azzal tudtam egy kis haladekot kapni, hogy megigertem neki, a kovetkezo hetvegen homokos tengerpartra megyunk, ahol az egyetlen dolga az lesz, hogy a megfelelo koktelt kivalassza.