Tengerpart-Homok-Triksa

Amint azt Borneonal emlitettem, a piocas tura feledtetesere Juditnal csak a tengerpart, homok es koktel johetett szoba, igy esett Penangra a valasztasunk. A Malaj szigetnek historikusan minden eselye megvolt, hogy Szingapurhoz hasonlo fejlett allam legyen. Ahogy anno Szingapur, az angol uralom idejen Pennang is, kereskedelmi kozpont volt (ma is jelentos kikotoi forgalmat bonyolit), de aztan egy drogbandak veres leszamolasaitol terhes nehany evtizedes idoszak visszafogta a fejlodest. A masik fo tenyezo az alacsonyabb lakossagszam volt, ami miatt a novenytermesztes nem tudott annyira elterjedni. Persze ezeken kivul sok minden alakult meg maskepp a 2 sziget gazdasagtorteneteben, de mindenestre erdekes, hogy kisebb elteresek, hoszabb tavon milyen jelentos kulonbsegeket eredmenyezhetnek.

Egy nagyon kellemes szallodaban foglaltunk szobat, aminek sajat homokos strandja volt, beach barral. Erre nem is vesztegetnek tobb szot. En vegig dolgoztam a hetveget, megprobaltam Juditnak egy excelbe kezelheto formaba hozni az eskuvoi ajanlatokat (kozben felvaltva a szivroham es az agyverzes kerulgetett :-). 

 Judit pedig elvezte a napot es a tengert. 

Este bementunk a varosba, de nem volt kedvunk korbejarni, ugyhogy fogtunk egy triksas embert, egy oreg indiait, aki mikozben tekert egyszerre folyamatosan cigizett es beszelt (a belegzesnel a cigin keresztul vette a levegot, kifujasnal a foga kozt kikopott es mondott 3 evszamot :-).

A fuvar vegulis jo otletnek bizonyult, mert az oreg bevitt a kikotobe, az uszo varosba, ahol o lakott. Itt az arterre, szorosan egymas melle, colopokre  epitett fahazakban a csaladok a szobaikat videkrol erkezo vendegmunkasokkal osztjak meg. Az utcakovet fapallok helyettesitik es ha tuz, vagy cunami jon, az nem szerencses. A gyerekek amikor meglattak egybol kedvesen invitaltak (mindent el akartak nekunk adni :-). A kikotoben a fo biznisz a halaszat mellett a teherhajok friss vizzel, elelemmel es uzemanyaggal valo ellatasa.

Este az oreg javaslatara egy helyi food courtba mentunk, ahol az aznap fogott friss zsakmanyt szolgaltak fel helyieknek szolo aron. Persze a fozes, mint mindenhol, itt is egy badogteto alatt, kis bodeszeru alkalmatossagokban tortent, az edenyeket pedig az etkezdet korulfolyo nyitott csatornaba mostak vodrokbol az asszonyok. Ketseg kivul kell egy gyomor hozza, de egy ido utan meg lehet szokni.  

Makitamadas-Orangutanok-Piocak

Borneo a vilag 3. legnagyobb szigete, melyen Indonezia es Malajzia osztozik 2/3-1/3 aranyban (sot a precizitas kedveert, ott talalhato Brunei letunoben levo szultanatusa is). Ez azert erdekes, mert a Malajok annyira felnek az Indonez invaziotol, hogy szandekosan pontatlan terkepeket adnak ki - emiatt el is tevedtunk egyszer rendesen. A sziget ezen kivul erintetlen oserdeirol, orangutan-rezervatumairol, oslakosainak fenmaradt gazdag kulturajarol ismert. Ezert vettuk mi is celba 3 hete. Es amit kaptunk, pontosan ez volt, egy kis kalanddal fuszerezve.

Gepunk a Malaj resz Sarawak tartomanyanak Kuching nevu kozpontjaba erkezett, ami a monszun idoszakban lerobbant epuleteivel es kozepesen izlestelen szobraival viszonylag keves turistat vonz. 

A varos egyik legerdekesebb resze a folyoparti bazarsor, amit, a teljes Malaj maganszektorhoz hasonloan a kinaiak tartanak a kezukben (a malajok foleg a felduzzasztott allamigazgatasban dolgoznak, jobban mondva a kinaiak szerint - sot a szingapuriak szerint is - leginkabb csak a lebukat logatjak). A bazarban a turistaknak szolo csecsebecsektol, nepi szotteseken es 100 eves maszkokon at gyonyoru fabutorokig mindent lehet kapni. 

A szobork es nepi eredetu targyak egy resze az ugynevezett hosszu-hazakbol szarmazik, melyek kozul egyet mi is meglatogattunk (jol bevalt modszerunkhoz hiven berelt robogoval - igaz a megteveszto terkepek miatt az ut 3x annyi idot vett igenybe, mint szamoltuk :-). Az oslakos torzsek, bambuszlabakon allo hosszu epitmenyeiben szamos csalad tobb generacioja lakik egyutt, akik a jobbarcu utazot szivesen invitaljak latogatasra (egy keves apanazs remenyeben :-)

Hasonloan erdekes a piac is, ahol a mar megszokott modon a szemunk elott daraboljak a disznot, csirket, halat es ismeretlen gyumolcsok es zoldsegek vegtelenje keveredik a teljesen hasznalhatatlan kinai gagyik aradataval.

Azonban, mint tudjatok holmi varos es vasarlas minket csak igen rovid ideig tud lekotni, ezert ugy dontottunk, hogy nekivagunk a dzsungelnek. Celpontunk a Bako nemzeti park volt, ami ugyan egy felszigeten fekszik, de csak a tenger felol lehet megkozeliteni. Ebbol fakadt is problema, ugyanis a celhoz vezeto, krokodiloktol hemzsego, saros tengerszakaszon brutalis viharba keveredtunk kis 4 szemelyes lelekvesztonkkel, amit egy francia parral kozosen bereltunk, akiket odafele a buszon ismertunk meg. Rutinos malaj kormanyosunk rezzenestelen arccal lavirozta a barkat a meteres hullamok kozott, de azert amikor egy-egy hullam hatarol lecsattantunk, o is kapaszkodott kemenyen. A franciaknak volt 2 esernyoje, ok azt tartottak szeliranyba, mi meg a torolkozoinkbe bugyolaltuk magunkat, de termeszetesen igy is mindannyain borig aztunk. 

Partra szallasunkkor a friss mocsarbol malarias moszkitok diszraja szallt fel udvozlesunkre. A nemzeti parkos orhazban a kemeny esozesek miatt nem javasoltak, hogy utnak induljunk. Annyit kertek, ha megis, legalabb irjuk be hogy hova megyunk es mikor indultunk es probaljunk meg sotetedes elott kierni a dzsungelbol. Bar az eso vegul elallt mire elkezdtunk turazni, utunkat lepten nyomon vizesesek es megduzzadt mocsarak nehezitettek. Mindezzel egyutt varazslatos volt. Lelgzetelallito ahogy a luktetve elo erdoben a folyamatos víz utanpotlas hatasara a gyokerek es novenyek vad bujasaggal, egymassal osszefondova, szinte tomor falkent tornek az eg fele. A suru novenyzet alig enged fenyt a talajszintre. A lombkoronabol es a pafranylevelek alol madarak es majmok es kitudja meg hanyfele leny figyeli a hivatlan betolkodot, az embert. A foldon szorgos termeszek dolgoznak, gorgetik elet es halal orok korforgasanak fogaskerekeit. 

Az utazo sosem tudhatja, hogy a kovetkezo kanyar vagy fa mogott egy husevo noveny, egy zugo vizeses, egy mesebeli tengerobol vagy milyen egyeb csoda vagy eppen veszely varja. 

Az allatvilag kozelsege Borneon kezzel foghato. Alig vertunk vissza egy maki-tamadast, ami a kajacsomagunk elrablasara iranyult (a helyiek faagakkal, a cipojukkel, mi az osszecsomozott torolkozovel csaptunk szet az aggressziven fogukat es kormeiket villogtato, ossze-vissza ugralo es fujo kis szornyetegek kozott) es maris belebotlottunk egy nagyorru (Proboscis) majomba, ami turelmesen pozolt a kikoto korlatjan, hogy lefenykepezhessuk. Roviddel ezutan pedig csonakunkkal egy bekesen sutkerezo krokodil mellett haladtunk el.

A vad orangutanokkal szerencsenk volt. A banant jobban kedveltek, mint az emberhust, bar a rezervatum bejaratanal turistak veres kepei hivtak fel a figyelmet arra, hogy nem erdemes tul kozel menni hozzajuk. Azert mi megprobaltuk…egy elhagyott osvenyen igyekeztunk becserkeszni oket, aminek majdnem valas lett a vege. Juditnal ugyanis - aki szamtalan kemeny helyen volt mar turelmes es kitarto tarsam - a terdig sarban csuszkalas, a moszkitok, a fullaszto para, a fojtogato szuros indak es a labunkra csimpaszkodo piocak tulmentek egy bizonyos hataron. Nem panaszkodott, de tudtam, hogy konok hallgatasa meg rosszabb jel. Vegul csak azzal tudtam egy kis haladekot kapni, hogy megigertem neki, a kovetkezo hetvegen homokos tengerpartra megyunk, ahol az egyetlen dolga az lesz, hogy a megfelelo koktelt kivalassza. 

Eso-Szel-Arviz-Nap

Melbourne – eso es szelvihar, Sydney – szikrazo napsutes, Brisbane – arviz…de a hajam meg mindig tart: Ausztraliaban mindenbol kijutott. 

Melbourneben dideregtunk mint a kutya. Balirol erkeztunk, 40 fokbol. Kicsit eros volt a kontraszt a 10 fok, eso es szelhez kepest, ami a repterrol kilepve fogadott. Az elso napon ezert a varos latvanyossagai helyett a boltokat jartuk, hogy meleg cuccokat szerezzunk. Egyebkent a varos szep es az ingyenes turistabusz-jaratnak es tortenelmi villamosnak koszonhetoen viszonylag konnyu korbejarni a legerdekesebb helyeket.  (Judit mar megerkezesunk elott elveszitette a Lonely Planetunket, az osszes tervunkkel, cimunkkel es telefonszamunkkal egyutt - a repulon olvasta es otthagyta az ules tamlajaban...2 het allt elottunk es fogalmunk sem volt, hogy hova megyunk.)

Ejszakai vonattal mentunk Sydneybe. Az ules 45 fokban dontheto, de azert nem sokat aludtunk. Az volt a tervunk, hogy atvesszuk a berelt lakoautonkat es szunyalunk egy jot az elso tengerparton. A lakokocsizasnak egyebkent jelentos hagyomanya van Ausztraliaban. Az idosebb generacio kalandvagyo tagjai allitolag eleadjak mindenuket, vesznek egy lakoautot es jarjak az orszagot, ok a „grey hair nomad-ok”. Ennek megfeleloen az egesz orszagban szamtalan ingyenes turista-informacios kozpont varja az utazokat, ahol, ingyenes terkepek es tanacs segiti az eligazodast (Lonely Planet hianyaban ezeknek a reklamterkepeknek koszonhetjuk, hogy tajekozodni tudtunk). Szamos nemzeti parkot tartanak fenn, melyek az orszag legszebb termeszeti teruletein helyezkednek el. Hegyek, kontinentalis erdokkel, esoerdok, sivatagok, tengerpart…minden megtalalhato, amit a turazni vagyok szeme megkivan. A parkok legtobbjebe ingyenes a belepes, sot sok helyen a taborozas is, WC-vel, csappal es gazos grillel kiepitett taborhelyeken. 

Sydneytol eloszor del fele vettuk az iranyt, de miutan a tengerparton nem talaltunk megfelelo szallashelyet (minden tele volt, mert ottjartunkkor eppen javaban tartott a nyari szunet), nyugat fele fordultunk a Kenguru volgynek nevezett terulet iranyaba. Az uton, nevet nem meghazudtolva lattunk is vad kengurut. Elso este vegul egy erdoben taboroztunk, 2 dan srac tarsasagaban, akik 1 eves Ausztralia turan voltak (ha elfogyott a penzuk kerestek valami melot, de egyebkent nomadban nyomtak, ahogy mi is). 

 

5 nap alatt, tobb megalloval jutottunk el Brisbane-ig, ahol vegulis az autot le kellett adjuk, mert elertuk az arviz-hatart (gyakorlatilag addig mentunk, amig egy elmosott hidhoz nem ertunk - ott visszafordultunk es leadtuk a kocsit). Kozben, tobbek kozott jartunk a Blue Mountains-ban, ahol az eukaliptusz-erdok olajos kiparolgasa kekre festi a hegyeket es a vizesesek paraja altal belengett volgyekben szubtropusi esoerdok alakultak ki. 

Az uton sokfele allattal talalkoztunk, a legaranyosabbak a koalak, amik elkepeszto modon tudnak dogleni, teljesen szet vannak esve. Napi 4-6 orat taplalkoznak, a tobbi idot teljes lazulasban toltik. Egy koala rehabilitacios kozpontban lattuk oket es amikor eloszor bementunk hozzajuk azt hittuk, hogy kitomott allatokat mutatnak, mert fikarcnyit sem mozdultak. De aztan lehoztak oket a farol a gondozok es simogatni is lehetett.

 

Ezen kivul lattunk termeszetesen kengurut, gyikokat, termeszeket, orias bogarakat, rakokat, gigaszi bekakat, krokodil babyt, struccot, pelikant, dingot, Europaban kevesse ismert fekete hattyut, oriasi denevereket (akkorak voltak mint egy macska), sot kigyot is (szerencsere ezt csak fogsagban - mint megtudtuk, a vilag 20 legveszelyesebb kigyojabol 13 Ausztraliaban el es az elso 6 helyet itteni kigyok tartjak). Judit nagyon bator volt, mert minden felelme ellenere meg is simogatta a pikkelyes ragadozot. 

Es persze ott vannak a vegtelen partok, a turkizkek tenger, a feher homok es a naplementek…(azert a víz eleg hideg)

Ujev estejere Sydneybe mentunk. Hatalmas volt a tomeg, mindenki az operanal szerette volna nezni a tuzijatekot. Szerencsere a szervezok jol fel voltak keszulve es 2 showt is lenyomtak egy este, igy mindenki orulhetett.  

Brisbanebol, az arvizet atugorva felrepultunk Cairnsbe (ez egyszeruen hangzik, de akkora esozesek voltak, hogy egyik ejjel a repteren ejszakaztunk, mert a vihar miatt lezartak az egeszet). Annyire sokkolt minket a vihar es az arviz, hogy szallas se fogllatunk, igy felszallas elott a vasutallomasrol lopott wifivel kerestunk hostelt, ahova aznap hajnali 3-kor befogadnak. Vegul egy nagyon hangulatos helyet sikerult foglalni, ahol a szemelyzet is szuper kedves volt.

Cairns a nagy korallzatonynal talalhato buvarparadicsom kozpontja. A zatonynal a víz jo meleg, igy tobben neopren nelkul mentek le. A halak mar annyira megszoktak az emberek kozelseget, hogy a hajohoz jottek a buvarokkal jatszani. 

A Fraser sziget a vilag legnagyobb homokzatonya, amit a tengeri aramlatok evszazadok alatt alakitottak ki, Ausztralia minden reszerol ide hordva a homokot. Betonutak nincsenek a szigeten igy jeepekkel es dakaros kamionokkal vagtunk neki a vegtelen, suppedos homokduneknek, ahol sokszor a part sima homokja a legbiztonsagosabb kozlekedesi utvonal (ez annyira sima es kemeny, hogy kisebb repulok kifutonak is tudjak hasznalni). A kis terepjaroknak eselyuk sincs a kamionokkal szemben – ezek, hatalmas porfelhot kavarva, 70-80 km/h-val szaguldanak a homokon, a kisebb kocsikat ugy toljak le, mintha ott se lennenek. 

A sziget szamos termeszeti szepsege koze tartoznak a szines homok, a fak ala befuto lagunak es a homokdunek tetejen tova gyulo esoviz, ami elkepesztoen tiszta, mert nincs belefolyo víz, igy hordalek sem es ennek megfeleloen elet sem.

 

Osszesegeben Ausztralia gyonyoru. Fantasztikusan gazdag a termeszetrajza es az allatvilaga es vigyaznak is a kincseikre. Az emberek a felszinen kedvesek, de azert nincs meg az a melyrol jovo kedvesseg, amit mondjuk Thaifoldon tapasztal az utazo. A varosok modernek, tisztak es rendezettek. Ami kicsit hianyzik az europai szemnek az a tortenelmi mult szelleme, ami otthon az utcakat belengi. Meg az angol uralom idejebol visszamaradt epuletekrol is valahogy az az erzese az embernek, hogy csak nemreg epultek…de az is lehet hogy ez csak azert van, mert karbantartjak oket, ellentetben velunk :-). A masik pedig, hogy a mi penztarcanknak nagyon draga, meg ugy is, hogy nomadkodtunk amennyit lehetett. Azert mindent egybevetve nagyon jol ereztuk magunkat. Mindenkinek ajanlom, egyszer egy eletben el kell menni megnezni.