Zimankos december eleje volt, fel meteres hoval, mikor Judit megerkezett….Europaban. Itt persze rendithetetlenul sutott a nap, a higany 35 fokra bebastyazta magat, mintha sose akarna onnan megmozdulni. Szegeny Juditot ez a drasztikus kulonbseg kicsit megutotte, foleg hogy meg mindig az a hotaposo volt rajta, amiben a Lufthansasoknak segitett kitolni a gepet a Frankfurti repteren a kifutora, hogy az eredeti utemezeshez kepest 2 nap kesessel ideerhessen (eloszor Budapesten toroltek a jaratat, majd Frankfurtban ejszakazott egyet pluszban, ahol raadasul mindenfele megprobaltatasokban volt resze pl. hideg BigMacket kaptak vacsorara a repteri szallodaban :-).
Hogy az atallast megkonnyitsuk Judit szamara, kitalaltuk, hogy lefekves helyett menjunk at Malajziaba egy utca-food fesztivalra. Mar korabban emlitettem, hogy a helyiek imadnak enni, van egy koszontesuk is, ami szabad forditasban igy szol: „Ettel e mar?”. Szoval vidam, konnyed kis kiruccanasnak igerkezett a dolog, annal is inkabb, mert Malajzia egy hid tuloldala (mintha atmennel pestrol budara): metroval es helyijaratos busszal lehet atgurulni. A hatarig minden siman is ment, ahol viszont Juditot es Esztert LETARTOZTATTAK…
Illatos nasi goreng helyett ropke 1 ora a tukros szobaban a lanyoknak, mi Andrissal meg ragtuk a gittet a hataror-parancsnoksag elott. Hogy miert? A csajok ugy gondoltak, hogy a hataron atmenni sokkal viccesebb megfelelo papirok nelkul :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése